Szerződtünk. A bankkal. Ma.

Majdnem 3 órát ültünk ott, és a végére már képtelen voltam leírni a nevem, annyiszor kellett. És ami szépséges: az utaláshoz szükséges közjegyzői tosz csupán 71E pénzbe lesz. Hogy mér' nem lettem közjegyző???? Jah, tudom...mert nem elég vastag :S!

Meg persze csomó más szar is kell mér...csupán egy havi fizum értékében...ami nem minibálbér :S:S:S!

Na mindegy...csak KÖLTÖZHESSÜNKMÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!

Teljesen bele vagyok szeretve ebbe a számba....aaannnyiraaaaajóóóóóóó :D:D:D:D.

Miért van, hogy az alapjáraton kiegyensúlyozott embereket is ingerültté és önzővé teszik a mindennapok? Miért van, hogy a boldog kapcsolatok se lehetnek felhőtlenek? Miért van, hogy az egymást jól ismerő emberek is képtelenek néha a toleranciára és a türelemre egymással szemben? Miért van, hogy elvárjuk a másiktól, hogy kitalálja a gondolatainkat, és miért sértődünk meg, ha kiderül: bizonyos dolgokról más elképzeléseink vannak, ezért a félreértés? És miért van, hogy felfokozott idegállapotban a legártatlanabb megnyilvánulást is támadásnak értelmezzük?

Utálom amikor kiderül, hogy bármekkora szerencsénk is van a másikkal és annak gondolkodásával, bennünk is megvan a "tipikusnő" és "tipikusférfi", akik olykor a falra másznak egymástól. Utálom, hogy nem tudunk tanulni a hibáinkból.

De a legjobban a gyomorszorító, émelyítő szorongást utálom, hogy most igazán csalódtak bennünk...

:(

Jó volna egy életrecept...vagy valamilyen módszer, mellyel képes lennék kiírtani magamból a zsigeri-reakciókat. <és még azt mondják, hogy a férfiak az ösztöneik rabjai :S>

Mai csúcskérdés egy állítólagos 'grafikus' szájából:

"És pontosan nálatok mekkora az A5?"

Wáááá, hogy mér' ennyire alacsony???????

A kezdet

2007.július 13 (zuluban nemtom mennyi), Budapest

Pókpárom, vagyis Gumiuram felkerekedett, hogy elmenjen az MTTT-be, vagyis a Magyar Tolkien Társaság (nyári) Táborába, egyedül hagyva engem, akit nem az MTTT, hanem az RPS (Real Press Stúdió, közismertebb nevén 'Dógózó') várt minden reggel, hogy izgalmasnál izgalmasabb programokkal kösse le létező, és nemlétező energiáimat egész nap. Sikerült is neki. Úgyhogy alig vártam már a hétvégét, hogy az én gyönyörűséges Anyukámmal tölthessem. <ja, azt kifelejtettem, hogy mindehhez dögmelegek voltak azidőtájt, amitől persze nagyon szenvedtem, ugyanakkor roppantul örültem is neki, ezért nem mertem zokszólni...elvégre nyáron legyen meleg, nem? :)>

Szal hétvége=kiscsaládom. Szupi volt. Szombaton lementünk Anyával kettesben a Balcsira, és egész nap csak süttettük a hasunkat a stégen, aludtunk meg beszélgettünk. Nyami :D. Este beültünk Bátyusomékkal (akinek tegnap volt a szülijeeeee:) egy kerthelyiségbe <de akkor kiültünk, na mindegy> dumcsizni. Vasárnap meg lementünk Pécsre az Öcsibogyókámhoz Anyával és Mamival. És megismertem a barátnőjét is végre: Julcsit <akinek fura  kimondani a nevét egy bizonyos másik Julcsi miatt, úgyhogy inkább a becenevén, Pulcsiként emlegetem :)>. (Jah, és nagyon királyul nézett ki a lépcsőház amikor is kiderült, hogy nincs plafon...:D...de erről bővebben, ha lesznek fényképek.)

Annyira jó volt otthon <DannyPöcök minden mennyiségben>, és annyira rossz volt eljönni...

Brühühü <most mélyen átélem újra :,(>

Aztán valahogy elment a hét. Persze nem unatkoztam: kiolvastam a DaVinci kódot végre, és a megjegyezhetetlen című Dirk Gently sorozat második könyvecskéjét. <Pók rögtön le is csapott rá, ahogy megjött>. Meg különben is: tele volt érdekességgel és kihívással minden nap.

Például egyik reggel egy tücsköt találtam a poharamban <mármint a belső peremén, nem a piábafulladva>, amiről aztán kidrült, hogy szöcske volt, és én teljesen magambaroskadtam mikor kiderült: 25 évig tudatlanságban éltem, és szentül meg voltam róla győződve, hogy a tücske az szöcsök, és fordítva.                                               Két éjszakán keresztül egy bazinagy pók is mustrálgatott a plafonról. De tényleg hatalmas volt. Nem is mertem tegezni...sőt, biztos ami biztos még le is uramoztam <nem volt ellene kifogása, sőt szerintem direkt el is várta. Volt egy amolyan 'szerencsédhogy' érzésem vele kacsolatban :)>. Jah, egyik reggel meg egy nagyon édes gyíkkal futottam össze az utcán. Volt vagy 4centi az egész, és neonzöld volt a farka. Hihihi. Csupa állatos story...már úgy éreztem magam, mint egy elcseszett Hófehérke: a magányos, hercegéről álmodozó lány és az őt körbevevő állatok. Arról csak én tehetek, hogy pont egy Gumipók kellett nekem, akihez gyík meg szöcske jár, nem nyuszi, vazzeee :D.

A kihívás is megvolt minden reggel: valahogy meg kellett győznöm magam, hogy a 'semmi' az nem utcai viselet...higgyétek el, ez hatalmas diadal volt minden nap magam felett.

Szerencsére hamar eljött a hétvége, amikoris lehetett nagyot strandolni, és lehetett epekedve várni haza A Kedvest, és őrülten nagyot romantikázni a maradék hétvégében. <meg karleszakítva evezni órákig egy hülye szigetig egy hülye ötlet jóvoltából, de ezt majd inkább holnap>

Addigis jóéjt, és puszmákok!!!

Akartam mesélni Pókról, meg pókról,  meg gyíkról, melegről, gilmoregirlsmérgezésről, meztelenségről, macskáról, tücsökről, főtt kukoricáról, meg...asszem ennyiről, de most inkább iparkodom, hogy elérjem a vonatot: 3nap sunshine és szerelem( najó, az csak másfél) a Velencei-tónál. CSUHÉÉÉJJ! Majd kedden jövök...

Puszmákok!!!

Értettem, drágák vagytok! :D

De ugye elhiszitek, ha azt mondom: semmi erőm nincs a gép előtt ülni mire végre hazaérek, ahol már nem kötelező?!? Benn meg nincs időm rá: hogy mér' nem megy el minden megrendelő nyaralni, vazzee :D.

De aktivizálom magam...akarom...télleg...de most csak egy kád víz, meg egy kis Dirk Gently jár a fejemben. Úgyhogy pusszantás :D

A mai nap sirály lett végül...vagyis néhány szerencsésen alakult dolog helyrehozta, vagy legalább kompenzálta a reggeli elcs*szett hangulatot.

Kezdődött kómázással, majd azzal a hírrel folytatódott, hogy a bank nem éri be a sima munkáltatói igazolásommal, illetve a cégbírósági igazolással: különbejáratú, apehes igazolást szeretne arról, hogy igenis dógozom. Csupán azt a röpke problémát felejtették el, hogy a cégem 2007-ben alapult. HÁT HOGY A LÓTÚRÓBA LENNE AKKOR IGAZOLÁSOM JÖVŐ TAVASZIG???? Ezen jól felhúztam magam, mert időnként elfelejtem, hogy szar a világ, és bomba kéne rá...aztán, mikor már kezdeném rózsaszínben látni az életet mindig jön egy kedves, jóságos emberiszarság (mi sem bizonyítja jobban, mint hogy reggelre nagy kupac kaki virított a cég előtt a járdán - nem kutyáé :S), ami visszaránt a talajra, és a biztonság kedvéért beledöngöl még pár métert. Na mindegy: miután kidühöngtem magam a civilizációs paradoxonokon <miszerint:azért dolgozol, hogy a fizetésedből eltarts egy csomó embert, akinek semmi dolga, csak téged cseszegetni">, és kivagdostam <szabadkézzel/sniccerrel> mind a 30 K&H-s  <naná, hogy még egy bank...grrrr> juharlevelet <amiket a tököm tudja mire fognak használni, de már nem éreztem tőlük a jobb mutatóujjam>, úgy döntöttem, hogy sürgősen fel kell töltenem a csoki-celláim, különben a napom hárpiaságba fullad. Úgyhogy felkerekedtünk Ágival, és vettünk fehér tibit <meg Garfieldot :D>, meg benyomtam egy mandulás magnumot is, megmentve ezzel az emberiséget sárkánnyáválásom kellemetlen mellékhatásaitól. Na, innentől már alakult a nap: hülyeség és hülyéskedés, az egyik ügyfél jóvoltából egy halom kindertojás közvetítésével gyermekdedség, bor és fagyi <persze kizárólag munkaidő után :)>, aztán Ottó félrehívott, és közölte, hogy fizuemelést kapok. CSUUUUHHHÉÉÉÉÉÉÉJJJJJ! (És jövőhéten lovagolni megyek Bogival, ha minden igaz. CSUUUHHÉÉÉÉJJJJCSUUUHHHÉÉÉJJJJ!)

Közben felhívott Pókom is, és elújságolta, hogy bejutott a pókerverseny <amire délután ment> középdöntőjébe, ami fél óra múlva kezdődik, szal majd hív.

Ezek után beiratkoztam a szomszédos Szabó Ervin Könyvtárba, majd kiderült, hogy lóf*sz sincs meg azokból a könyvekből, amik nekem kellettek volna <nem baj, ezen már nem húztam fel magam, hiszen tombolt bennem  a csokimámor )>, aztán újra hívott a DRÁGA, és közölte, hogy a döntőbe is bejutott :D:D:D:D:D...<hihetetlen, hogy mennyit számít 20 oldal a pókereskönyvből :P>, úgyhogy vasárnap délután ismét póker :D.

Úgyhogy hazajöttem, televacsiztam magam, közben megnéztem a Gilmore Girls 5. évadának utolsó részét, és épp arról győzködöm magam, hogy zuhizni jó és kellemes. Asszem beadom a derekam :D. Úgyhogy CUUUUUPPP!!!!

Tegnap voltunk Kápolnásnyéken meló után, és "otthonosítottunk": kipucoltuk a fürdőt, felszereltük a lámpát, wc-deszkát, stb...és felavattuk a fürdőkádat: ÁLLATI!!!! :D:D:D

Óriási, és szuper....(leszámítva, hogy nem folyik le rendesen a víz, amiért majd megyünk reklamálni)...amíg nincs ágy szívesen elalszom benne :D:D:D.

Most lettem 6ik egy magyar freerollon, és nyertem 5 dollár 10 centet. CSUHÉÉÉÉJJJ!!! :D:D:D

Az olvasható verzió meg ITT.