Tökjó: mire sikerült megszerelni a gépet, addigra lejárt a munkaidő. CSUHÉJJJ!
Pedig ma előre úgy készültünk, hogy túlóra...hát még így. Csoda ha 10re értem haza? <de finom is a 12órázás> :D
De ma beirítkoztam autósiskolába. Bezony...lesz jogsim. Anyira CSÍÍÍÍÍÍÍZ :D:D:D:D:D!!!
Nem tudom hol vagyok.
Hanyatt fekszem.
Fölöttem nagy, homályos fényesség. És néha egy arc - az is homályosan -, mely hol fölém hajol, hol eltávolodik, ahogyan tulajdonosa körülöttem tesz-vesz.
Valamilyen gép sípol mellettem és emberek beszélnek, de nem értem mit mondanak, csak ha nagyon koncentrálok egy-egy hangra...de az most nehezen megy.
Inkább megpróbálnám megnézni, hogy mi nehezedik a mellkasomra amitől alig kapok levegőt, de nem tudok mozdulni. Még pislogni sincs erőm.
Csak a gondolataim tiszták. Tudom, hogy történt velem valami, és azt is, hogy a körülöttem lévő emberek épp az életemet próbálják megmenteni. Szeretnék megszólalni, és megnyugtatni őket: "Nincs gond, élni fogok, hiszen élni AKAROK! Ne aggódjatok értem: ez az én testem, és nem hagy cserben. Nem adom fel!"
Fura, hogy nincsenek fájdalmaim. Csak a saját szívdobbanásaimat érzem. Érzem ahogyan a szívem erőlködik, ahogyan az utolsónál is utolsóbb energiamorzsáival is küzd az életért. Érzem ahogyan gyengül, vergődik. Látom magam előtt "lihegni" két dobbanás között.
...
Azt is felfogom, amikor kiütnek - nem egyszer - és azt is hallom, amikor valaki - sokára - azt mondja: "Vége, elvesztettük." Érzem, ahogyan a szívem egy utolsó, szégyenkező sóhajjal végképp megáll, és hogy nyomában valami meleg önti el a mellkasom, tölti fel a tüdőm, a légcsövem. A vérem az, és én belefulladok. Tudom! De nem fáj, nem rossz.
Miközben lassan elsötétül minden azon gondolkozom, hogy valahogy mégiscsak kár, hogy így ér véget. Nem így képzeltem. És szégyellem magam, amiért csalódást és fájdalmat okozok a szeretteimnek.
De már mindegy. Már nem érzem, és már a tudat sem fáj...
No, csak ide kerültem végre, és megoszthatom veletek az élményt (K. Csabi szavaival élve:"Halálközeli, de élmény":). Bár a képek árulkodnak a legjobban mindenről. Úgyhogy kezdem egy meghívóval:
Az olvashatóság kedvéért itt van nagyban is. :)
Szóval, a meghívóval már megalapoztuk a hangulatot - bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy létrejöttében nem sok szerepem volt: Gumipók ihletettségű, és kivitelezésű a dolog. :) Hiába no: hülyék vagyunk, de legalább őszinték.
Mint ahogyan az esküvői egyenpólóink is az ő ötletén alapulnak (és a kivitelezés is a grafikusra maradt-höhöhö :P) - najó, nem esküvői, hanem csak azutáni viselet... :).
.jpg)
.jpg)
Amúgy magát a "szertartást" roppant gyorsan letudtuk, szerencsére - az anyukák könnycseppjeitől eltekintve :) - az is elég vidám hangulatban telt. Egyedüli odanemillő elem az anyakönyvezetőnéni idézete volt: giccses volt, és közünk nem volt hozzá...de azért elnéztük neki, meg a félrerúzsozott szájának :):P
Jah, a pólós képek már a salátbárban készültek, ahol "lagzi" címszó alatt baromi jót legeltünk, és fúvócsöveztünk zizivel a szülők feje fölött :).
Aztán meg velük :D:D:D:D.
És esküvői tortánk is volt...
Aztán, miután jól elfáradtunk a nagy evés-ivás-hancúrozásban, célba vettük a játszóteret, ahol jól kiugráltuk, kivonatoztuk és egyéb állatságok címén "kititanicoztuk" magunkat.
Egyszóval szuper jól éreztük magunkat, és szerencsére sikerült elfelednünk, hogy esküvőn és a tartozékain vagyunk. Pláne, hogy a sajátunkon.
A beszámolót viszont érdekesebbre és viccesebbre terveztem róla, mert hát tényleg az volt az esemény, de sajna ma...akarom mondani tegnap kicsit sokáig melóztam, és lehalt az agyam. De nemokára jön a hétvége, meg a hosszú hétvége, és akkor CSUHÉJ lesz nagyon.
Node most jocckát, meg szép álmokat, és a CSUHÉJ legyen veletek!
CUUUUUPPPP!!!
Mikor lesz már végre egy semmitsemcsinálós, egésznappizsibenlevős, tévézősolvasósszerelmezős hétvégém??? Vagy legalább egy magamatkialvós éjszakám??? :S Hüpppp
Honnan tudod, hogy "csúnyán" felnőttél?
- A növényeid egészségesek, de nem tudod elszívni őket.
- Több kaja van a hűtőben, mint sör.
- Reggel nem lefekszel, hanem felkelsz.
- Meghallod a kedvenc zenédet a Sláger Rádióban.
- A hírcsatornát nézed.
- A barátaid megházasodnak és elválnak, nem pedig járnak és szakítanak.
- A nyári vakáció három hónapról három hétre zsugorodik.
- A farmer és póló már nem számít rendes öltözéknek.
- Idősebb rokonaid a füled hallatára disznó vicceket mondanak.
- Nem tudod, mikor zár a McDonalds.
- A kutyádat kutyakonzervvel eteted, nem hamburger maradékkal.
- Megfájdul a hátad, ha a fotelben alszol.
- Nem szunyókálsz délutánonként.
- A vacsora és a mozi maga a randi, nem pedig a bevezetése.
- Nem gumiért, hanem aszpirinért mész a patikába.
- A reggelit reggel eszed.
- Továbbra is a számítógép előtt ülsz egész nap, de nem játszol.
- Ha egy ismerősödnek gyereke lesz, nem szörnyűlködsz, hanem gratulálsz.
- Kétségbeesve keresel ezen a listán legalább egy jelet, ami nem igaz rád.... és amikor nem találsz vigyorogva elküldöd a haveroknak, mert tudod, hogy ők se találnak...
Tudom, megint régen regéltem, de most megpróbálok behozni valamit a dologból.
Először is: szombaton megvettük a csempét a fürdőszobába, meg a járólapot a konyhába. Elég húzósra sikeredett a dolog, de csecse fürdőszobánk lesz. Vagyis ilyen (mármint nem a fürdőszoba, csak a csempe:)
Na...valami ilyesmi lesz a dolog. Olyan, mintha bambuszból lenne, csak itt nem jók a színek. Szerintem nagyon csecse :D. Meg nagyon csecse lesz, ha végre készen lesz.
Szóval ezt csináltuk hétvégén, meg a szokásos pakolást, és társait, vagyis mindent, ami nem sorolható be a pihenés címszó alá :(. Este pedig nagy elánnal készülődtünk az Oscar-átadásra. Ebből nekem semmit, Pókomnak úgy negyed órát sikerült végignéznie ájulás előtt. Hogy miért nem lehet nálunk normális időben megismételni ezeket a műsorokat?! :)
És miért van az, hogy napközben annyi minden mesélnivaló és vicces dolog eszembe jut, és aztán mikor végre ideülök már nemtom leírni, mert elfelejtem? :( Úgyhogy megyek is. Majd ha eszembejut valami, írok. Cuppp
Mindig tudtam, hogy csodálatos családom van, akikre mindig számíthatok, és akik olyan szeretettel vesznek körül, amilyenben csak keveseknek lehet része. Az utóbbi hetekben mégis egyre többször hatódom meg az én fantasztikus anyukámon. A türelmén, az önuralmán, a szeretetén. Annyiszor vágytam már kirepülni a fészkéből, és most, hogy ilyen hirtelen, és végérvényesen közeledik a nap, majd megszakad a szívem.
Nagyon szeretlek anyukám. És már nagy szükségem lenne egy odabújós/sírós/beszélgetős/anyás-estére...
Roppant vicces mai délelőttömet (amikor is tűzni és hajtogatni tanultam a melóhelyen :S:D) egy még viccesebb délután követte: elindultunk csempeválasztós, ötletgyűjtős körutunkra, mely érintette egy kedves ismerős csempenagykerét, aztán a híres neves Ikea és Kika áruházakat.
Rájöttem, hogy roppant vicces dolog a lakberendezés. Kitalálsz valamit, finomítod azt a másik feleddel, megegyeztek valamiben, aztán nem találtok az elképzelésnek megfelelőt. Bolyongtok, bolyongtok, és mikor végre megtaláljátok, rájöttök, hogy igazából nem is ez az igazi, mert valahogy nem passzol az egészbe bele :S...Na valahogy így jártunk mi is: a majdegyórás csempeválogatás után szinte tökéletesen tanácstalanul jöttünk el az üzletből, alig emlékezve a látottakra. (Pont olyan, mint a parfüm vásárlás. :)
Aztán jöttek az áruházak, ahol 10 perc alatt sikerült annyira lefáradnunk, hogy a mászkálás a továbbiakban a felhőtlen baromkodás jegyében telhetett. Elképesztő milyen dolgokat lehetne összevásárolni...szörnyűeket, és vicceseket egyaránt. Olyan kanapékat láttunk vazzee :D:D:D.
Bár a nap fénypontja valószínűleg a bruTÁL volt...egy elképesztően brutális színű üvegtál személyében. ;)
Jah, és lehetett őrültködni a mindenféle kipakolt dolgokkal is: 
Na ennyi mára. Asszem épp eléggé degradáltam magam :D:D:D.
Joccakát, cupp!
Most találtam őket a neten. Először azt hittem, hogy nem igaziak, de utána néztem, és mégis. Mexibóban élnek, és a Greta oto névre hallgatnak...hát nem gyönyörűek? :)
Kaparó/fájó/gombócos torokkal ébredtem, meg feszülő fejjel, és a mai napom ennek a jegyében is telt. De legalább tényleg ágyból nézhettem reggel a voyagereket :)...igaz nem így gondoltam még tegnap. Na mindegy.
Szal szarul vagyok, és még a dunaparti sétálás se segített rajtam, pedig jó volt ám. Már nagyon tele van a bugyrom ezekkel a bacikkal, mostanában sűrűn látogatnak: nincs valakinek valamilyen tippje immunerősítésre (a C-vin kívűl, mert azt nyomom:)?
Jah, és ma kiválasztottuk a falszíneket...sálálá :D. A leendő, csecse lakásunkba :D (kivéve a hálót, mert azzal nem jutottunk dűlőre :S) ...mindjárt meg is mutatom...
Szóval ilyen lesz a baby :)...róla még nincs ilyen szép kép, mert még csak félkész állapotban van. Ez a szomszéd ház, de ő is ilyen szép lesz, és április 15. után már a mi otthonunk. Yuppeeee :D.
De most megyek gyorsan fürcsibe, mert már nagyon vágyakozom az ágyikó, meg a pasi után, akit lelek benne ;).
Mesés álmokat :*:*:*
Az előbbit mindenki próbálja ki mindenképp...
Amúgy meg asszem a mai regélést kihagyom: egész nap takarítottuk a lakást (ja, ha valaki nem tudná, Pókom szobája kiégett 3hete, azóta az egész lakás renoválás alatt áll), és már nagyon álmos vagyok. És muszáj kialudnom magam, mert holnap is takarítás lesz, ráadásul ki kell választanunk a falszíneket is (de ez megint egy másik story, holnap elmesélem, ígérem :).
Hmm...dejóvolna reggel ágyból nézni a Voyagert...nyammm :).
Na 'cakát meg cuppokat!
Sziasztok Kedves Barátaim és Mindenkik, akiket érdekel ez az oldal!
Először is bocsánatkéréssel tartozom mindazok felé, akik az iwiw-en bejegyzett link után már többször is voltak errefelé, ám nem találtak itt semmit. Ennek egy nagyon egyszerű oka van: óriási lelkesedéssel, és rengeteg ötlettel regeltem, aztán rá kellett jönnöm, hogy ötleteim csak úgy valósíthatók meg, ha kerítek valakit, aki képes html-ben progamozni, vagy ha én magam tanulom azt meg. Ezen a problémán fennakadtam, és a mai napig vívódok a dolgon, de előbb utóbb orvoslásra kerül, ígérem :).
Ugyanakkor annyi minden történt velem az elmúlt egy hónapban, hogy már muszáj volt a mindennapjamat valahol közzétennem, mert nem tudok mindent elmesélni mindenkinek. Most se fog menni, de majd apránként igyekszem minden fontos információt felvinni.
Ám úgy érzem itt az ideje csicsikálni, mert a fogalmazás a szokásosnál is rosszabbul megy.
Szép álmokat mindenkinek, és puszikákat a pocitokra! Holnap jövök :)!
Utolsó kommentek