Az egész azzal kezdődött, hogy csütörtökön (múlthéten) megbeszéltem Ágival, a kolléganőmmel és barátnőmmel, hogy meglátogatom <ugyanis műtötték az orrsövényét, és már egy hete nem láttam, stb.>. Így is történt...szombaton délután szépen felkerekedtem némi körtelével és szeretetcsokicsomaggal körítve, és kivergődtem Újpestre. A metróból felfeléjövet felhívtam Ágit egy kis útbaigazításért, ami annyira jól sikerült, hogy végül már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán az országnak megfelelő pontján tartózkodom-e épp <nő navigál nőt...érzitek?! :D>, de némi kérdezősködés az egyetlen sikeresen megjegyzett támpont <Arzenálpékség> után végül roppant sikerélményhez vezetett.
Beléphettem a pirinyó szentélybe, ahol minden csupa szín, csupa élet, csupacsupa "ŐK"...rögtön otthonéreztem magam, és ez annyira ritka :). Jól kitárgyaltuk a műtétet, meg persze a tarsolyokban levő, és ilyenkor előkerülő egyéb orvosos horrorstorykat, nevetgéltünk, eszegettünk, és csak úgy repült az idő, úgyhogy elég nehezen és fájószívvel búcsúzkodtam estefelé. Kilépve a kapujukon nagyot szippantottam a langyos, tavaszi, enyhén sörszagú (hogy mitől???:) levegőből, és feldobódva indultam az aluljáró felé. Útközben elmentem egy barátságos kirakatú kisbolt mellett, és hirtelen ötlettől vezérelve bementem...már napok óta ábrándoztam egy kis kellemesen fanyar ízű, az andalító tavaszi elboruláshoz passzoló roséról, és gondoltam megnézem a kínálatot. <ÉN!?!:)>.
Ahogy ott nézelődtem egyszer csak megakadt a szemem egy nagyon édes cicán, aki/ami voltaképpen egy asztali rosé cimkéje, vagyis annak része. Szóval egy cica, aki a "Gatao" (merthogy portugál bor) feliratú táblán ül...ilyen a cimke. Úgy döntöttem, hogy ő kell nekem, és már raktam is a kosárba. IGEN...CSAK EGY NŐ VEHET MEG AZÉRT EGY BORT, MERT CUKI CICA VAN A CIMKÉJÉN <de ha egyszer egy francia chansonra emlékeztet...mármint a cica...olyan nagyon jó hangulata van :)>. Asszem kezdek szőkülni agyilag :D.
Hazaérve azonban már nem volt borozós kedvem, és végülis keddig fel sem merült komolyabban az iszogatás gondolata. Kedd este azonban rámfért volna, úgyhogy bevágtam szegény cicát a mélyhűtőbe, hogy gyorsan iható-selymes-hűvösre hűtsem...aztán - igen, így történt - ELFELEJTETTEM!!! Másnap délután kaptam csak a fejemhez, de a munkatársak megnyugtattak "ugyan, a bor nem fagy meg könnyen"...
...hát de...megfagyott...teljesen...bár nemtom mennyire könnyen:). Szerencsére sikerült neki időben kitolni a dugót, ezért nem robbant, és 2 kortynál (igen drágám: korty, mint tiómértékegység :P) több se folyt ki.
Beléphettem a pirinyó szentélybe, ahol minden csupa szín, csupa élet, csupacsupa "ŐK"...rögtön otthonéreztem magam, és ez annyira ritka :). Jól kitárgyaltuk a műtétet, meg persze a tarsolyokban levő, és ilyenkor előkerülő egyéb orvosos horrorstorykat, nevetgéltünk, eszegettünk, és csak úgy repült az idő, úgyhogy elég nehezen és fájószívvel búcsúzkodtam estefelé. Kilépve a kapujukon nagyot szippantottam a langyos, tavaszi, enyhén sörszagú (hogy mitől???:) levegőből, és feldobódva indultam az aluljáró felé. Útközben elmentem egy barátságos kirakatú kisbolt mellett, és hirtelen ötlettől vezérelve bementem...már napok óta ábrándoztam egy kis kellemesen fanyar ízű, az andalító tavaszi elboruláshoz passzoló roséról, és gondoltam megnézem a kínálatot. <ÉN!?!:)>.
Ahogy ott nézelődtem egyszer csak megakadt a szemem egy nagyon édes cicán, aki/ami voltaképpen egy asztali rosé cimkéje, vagyis annak része. Szóval egy cica, aki a "Gatao" (merthogy portugál bor) feliratú táblán ül...ilyen a cimke. Úgy döntöttem, hogy ő kell nekem, és már raktam is a kosárba. IGEN...CSAK EGY NŐ VEHET MEG AZÉRT EGY BORT, MERT CUKI CICA VAN A CIMKÉJÉN <de ha egyszer egy francia chansonra emlékeztet...mármint a cica...olyan nagyon jó hangulata van :)>. Asszem kezdek szőkülni agyilag :D.
Hazaérve azonban már nem volt borozós kedvem, és végülis keddig fel sem merült komolyabban az iszogatás gondolata. Kedd este azonban rámfért volna, úgyhogy bevágtam szegény cicát a mélyhűtőbe, hogy gyorsan iható-selymes-hűvösre hűtsem...aztán - igen, így történt - ELFELEJTETTEM!!! Másnap délután kaptam csak a fejemhez, de a munkatársak megnyugtattak "ugyan, a bor nem fagy meg könnyen"...
...hát de...megfagyott...teljesen...bár nemtom mennyire könnyen:). Szerencsére sikerült neki időben kitolni a dugót, ezért nem robbant, és 2 kortynál (igen drágám: korty, mint tiómértékegység :P) több se folyt ki.
Ráadásul így feltaláltam a ROSÉ-KÁSÁT!!!! :D:D:D
rattacha 2008.02.29. 10:50:33
csncz 2008.02.29. 20:15:15
Gumipók 2008.02.29. 20:35:51
A kutyapisihez kevésbé ::::)